Március 20, Hódmezővásárhely, Károlyi Ház. Egyszerűségében csodás épület a templom mellett. István atya olyan szeretettel fogad bennünket mintha régi ismerősök lennénk, pedig most találkozunk először. A terem tökéletes. De hideg. Úgy látszik, a fűtetlenség valami vidéki népszokás - hiába, ők még tudnak spórolni... :-) Viszont azonnal intézkednek, és mire kipakolunk, langyosak a radiátorok. Hiába erősködünk, hogy kiállítási izgalmak közepette egy falat nem megy le a torkunkon, azért ebédet kapunk - és jól is esik.
Az nem lehet, hogy üres rajztábla legyen... :-))
Az nem lehet, hogy üres rajztábla legyen... :-))
A képek minden bonyodalom nélkül felkerülnek a falra, és mire a megnyitó ideje elérkezik, terítő, pogácsa, innivaló és virág kerül az asztalra, egy fiatalokból álló kis zenekar a színpadra, zongorista lány a billentyűk mellé. István atya megnyitó beszédéből árad a kedvesség. Nem tudjuk, mire is számítottunk - de erre a megkülönböztetett fogadtatásra igazán nem... tán meg is hatódunk egy kicsit... :-)
És a végén a rajzolás... mikor a csillogó szemű gyerekek alig bírják kivárni a sorukat... mikor ötleteket adnak, hogyan is folytatódjon az a hirtelenjében készülő kép... mikor egyes részletekhez magyarázatot kérnek és kapnak... nem lehet megunni és nehéz abbahagyni, amikor lassan indulni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése