Befogadás Háza

A napokban elkezdtünk készülni a következő bemutatkozásra. Szeptember 21-én délután nyílik a legközelebbi kiállítás a Szakrális Művészeti Hét keretében. Helyszíne a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Országos Központja, ahol várhatóan egy hétig lesznek láthatóak a képek. Sok újítást tervezünk: az eddigi anyagnak csak kb. egyharmada kerül fel a falakra. Újdonságként szerepelnek majd eredeti kézi rajzok, égetéses technikával készült képek, logók, plakátok, blograjzok, meseillusztrációk.

A Mondóka rajzai már a képtartókban.

Plakát 2.

Lehet, hogy inkább ez lesz:

Vagy egy harmadik... :-)

Tervek

Ebben a blogban most érkeztünk a jelenhez. A legközelebbi terv Csákánydoroszlón a plébánián létrehozni egy állandó kiállítást. A képek már megvannak, egy egyszerűbb, pattintós üveg keretbe kerültek, dobozban várják a szállítást. Elkészült egy plakát-szerűség is, amit a környéken esetleg több helyen ki lehetne tenni, jelenleg így néz ki, de ez még változhat.

Nem tudjuk még, hogy lesz a látogathatóság... tulajdonképpen elég sok mindent nem tudunk... Terveink szerint a kiállítási képeket akár meg is lehet majd vásárolni, emellett képeslapokat és A/5 méretű nyomatokat is fogunk árusítani. Majd kialakul szép lassan, ahogy eddig is minden.... :-)

Karizmák Ünnepe

Máriaremete, június 2. Szabadtér, sátor, sörpad.... három napja esik. Megyünk. Megyünk? Menjünk, majd meglátjuk. Jól tettük, hogy nem futamodtunk meg, mert délelőtt néhány percre még a Nap is kisüt. A képeket itt is paravánra lehet felrakni, tehát a keret nélküli anyagot visszük. Az Ars Sacra sátorban kapunk helyet, egy, az Ave Maria-ra alkotott lézer-show és egy fotókiállítás szomszédságában.

Új dologgal próbálkozunk: fa lapokra égetéses technikával készülnek a pünkősdi angyalkák, báránykák - mindenkinek nagyon tetszik. Mikor késő délután leszedjük a képeket, még azoknak is vagy a felét elajándékozzuk. :-)

Az égetéses technika (szakszerűen: pirografika) lényege, hogy ceruza helyett egy tüzes végű fémdarabbal rajzolunk olyan anyagra, amelyen ez nyomot hagy. Régen pl. a konyhai tűzhely lángjában felizzított szöget használtak ehhez, ma inkább elekromos égető ceruzát használunk. A vonalak fába égetése után egy kis diófapácos színezés jót tesz a képeknek, és ha végül egy lehelet-vékony lakk réteg is kerül a fára, az még jobb.

Telki Fesztivál...

... május 15-16. Időben érkezünk mint mindig, ráérősen töltjük a várakozási időt. 3 óra körül kiderül, hogy a szervezés nincs éppen a helyzet magaslatán: a képeket egy üveges verandán kellene feltenni az ablakok közötti fa betétekre, de... tilos szögelni, továbbá más rongáló módszereket alkalmazni. Akkor hogyan? Vállvonogatás. A helyzet több mint aggasztó. Keret nélküli képeket fel lehet ragasztani? Igen. Azok hol vannak? Pesten... Péntek délután fél négy, csúcsforgalom, hatkor megnyitó. Száguldás. Fél 6 után visszaérkezés a képekkel. Negyed óra alatt felrakás, 6 órai megnyitóra kész. De megnyitó nincs. Mert több helyszín van... és biztos késnek... és majd mindjárt... Nem gond, addigra már nyugodtak vagyunk, nem is kell nekünk az a megnyitó, a látogatók lassan szállingóznak, mi is inkább lazítunk és körbejárjuk a többi kiállítást.

A kezdeti izgalmak ellenére jól sikerült nap ez is.... A kiállításnak jó visszhangja van, az óvoda rendel 11 képet - jövőre pedig már nekünk ígérték a legszebbik termet.... :-)

Hmvh második felvonás

Kertvárosi Katolikus Iskola, március 30. A négy fős csapat kettéválik: ketten elmennek a múlt heti helyszínre leszedni a képeket, ketten maradnak az új helyszínen feltenni a képeket. Csak szervezés kérdése az egész... :-) Továbbá azért van lehetőség az ilyenfajta párhuzamos tevékenységre, mert már előre kiderült: az iskolában paravánok vannak, amire nem lehet a nehéz, keretes képeket feltenni. Ezért van egy újabb anyagunk, immár keret nélkül, amit gyurmaragasztóval tervezünk felrakni a tapétával borított állványokra. Nem lesz szép. Szerencsére általában van egy "B" terv is, a kis öntapadós szivacskockákkal végül is jobban boldogulunk.

Dél körül ebéd az iskolai menzán... Az a különös ételszag, a csuszamlós kövezet, a gyerekzsivaly visszarepít bennünket gondolatban néhány évtizeddel... :-)

A képeslapokat és a kisplasztikákat üveges tárlókban van lehetőség elhelyezni. Először felesleges elővigyázatosságnak tűnik a gyurmaragasztós rögzítés, de mikor a gyereksereg kiözönlik az osztálytermekből, bebizonyosodik, hogy volt értelme az óvatosságnak... :-)

Megnyitó után a könyvtárban van lehetőség a gyerekekkel közös rajzolásra... két-három fiúcskát egyszerűen nem lehet elvonszolni sem a nagy kerek asztal mellől - olyanokat tudnak kérdezni/mesélni, hogy végül a velük való beszélgetés talán nekünk tanulságosabb mint nekik... :-)

Hmvh első felvonás

Március 20, Hódmezővásárhely, Károlyi Ház. Egyszerűségében csodás épület a templom mellett. István atya olyan szeretettel fogad bennünket mintha régi ismerősök lennénk, pedig most találkozunk először. A terem tökéletes. De hideg. Úgy látszik, a fűtetlenség valami vidéki népszokás - hiába, ők még tudnak spórolni... :-) Viszont azonnal intézkednek, és mire kipakolunk, langyosak a radiátorok. Hiába erősködünk, hogy kiállítási izgalmak közepette egy falat nem megy le a torkunkon, azért ebédet kapunk - és jól is esik.

Az nem lehet, hogy üres rajztábla legyen... :-))

A képek minden bonyodalom nélkül felkerülnek a falra, és mire a megnyitó ideje elérkezik, terítő, pogácsa, innivaló és virág kerül az asztalra, egy fiatalokból álló kis zenekar a színpadra, zongorista lány a billentyűk mellé. István atya megnyitó beszédéből árad a kedvesség. Nem tudjuk, mire is számítottunk - de erre a megkülönböztetett fogadtatásra igazán nem... tán meg is hatódunk egy kicsit... :-)

És a végén a rajzolás... mikor a csillogó szemű gyerekek alig bírják kivárni a sorukat... mikor ötleteket adnak, hogyan is folytatódjon az a hirtelenjében készülő kép... mikor egyes részletekhez magyarázatot kérnek és kapnak... nem lehet megunni és nehéz abbahagyni, amikor lassan indulni kell.

"Hírös város...."

Március 13, 2009. Eső. Hideg. A szegedi Milleniumi Kávézó alagsori kiállítótermében pedig nem volt egy ideig fűtés. Fagyoskodva, kabátban cipeltük be a kocsiból a dobozokat, szerszámos ládákat, és kezdtük kipakolni a képeket. Érdekes egy hely volt... a terem minden oldala más színűre volt festve, a sárga és a piros árnyalataiban. A képeket pedig gyakorlatilag egy körben kifeszített kötélre lehetett felrakni... a már fent lévő rajzok magassága folyamatosan változott annak függvényében, hányszor értünk egy kicsit is a kötélhez... L.Judit hat darab képe egyszerre szakadt le az egyik oldalon - személyi sérülés szerencsére nem történt, az anyagi kár sem volt jelentős. :-)

Egy kevés időt szakítva átszaladtunk a KORDA kegytárgyboltba képeslap-ügyben. Azóta is sokat emlegetjük az ott látott selyemszerű anyagból készült mobiltelefon-tokot, amire eléggé ügyetlenül egy Angelico-féle angyalka volt ráfestve... Sajnos az interneten való megjelenés magában rejti ezeket a veszélyeket: copyright ide vagy oda, még az eredeti rajzokat is bárki elviheti (bár ezzel nem akarunk ötleteket adni... :-) ), a másolást pedig végképp nem lehet megakadályozni.

A 2 órakor kezdődő megnyitón Martos Levente Balázs atya mondott beszédet. Riport, rajzolgatás, beszélgetés a látogatókkal, indulás. Hazafelé autózva pedig kértük a Jó Istent, hogy egy hétig kitartsanak a madzagok.... :-)

"Látunk – gyermekeket és angyalokat. Nem tudom, milyennek látják a világot az angyalok. Mégis biztos vagyok abban, hogy az átlagos embereknél élesebben, biztosabban tudatában vannak Isten mindent átölelő szeretetének, irgalmának és hatalmának. Erről a mindenütt jelenlévő isteni szeretetről tanúskodnak számomra a gyermekarcok és gyermeki arcok – a valóságban, de itt a képeken is. Ha létezik a 'kedvesség' esztétikai kategóriája, mint a jóság, szépség, derű és alázat elegye, úgy azt ragasztanám feliratul nem egy kép alá. A színek sohasem csörömpölnek, a kontrasztok lágyak, inkább a forma, az arcok mosolya, s a sokféle szín gazdagsága tesz élénk benyomást."

(Részlet Balázs atya megnyitó beszédéből.)

A SzegedMa interjúja itt olvasható.

Télidő

Egy február eleji zimankós napon kerültek át a képeket rejtő bordó dobozaink és Landthaller Judit fotói a pasaréti Kájoni János Ferences Házba. A műsorral egybekötött megnyitón a beszédet P. Lukovits Milán mondta február 8-án. Sok meghívót kiküldtünk, de még több ember jött el... jó érzés volt a szeretet és érdeklődés, amivel körülvettek bennünket.

Az internetes árusításon kívül itt próbálkoztunk először értékesíteni képeslapokat és nyomatokat, váratlan nagy sikerrel. A látogatók szinte egymás kezéből kapkodták ki a képeket. (A mindenkori bevételekkel a Concordantia 2000 Alapítványt támogatjuk. Az alapítványi pénzből lehetőségünk van újabb, a rajzoláshoz szükséges eszközök vásárlására, továbbá ez az Alapítvány támogatja a Magyar Katolikus Lexikon létrejöttét is.)

Ezen a helyszínen volt alkalom először a megnyitó után egy rövid ideig rajzolni a gyerekeknek, a gyerekekkel együtt. A megnyitón a Katolikus Krónika riportot készített *, amit a március 8.-i adásban adtak le, a február 14-én a Klubrádióban felvett interjú pedig ITT hallható.

Mondhatni az utolsó percben készültek el az első, vak gyermekek számára tervezett kisplasztikák, agyagból M. Kiss Katalin keramikus, bronzból pedig Vajda Balázs ötvösművész segítségével, így ezeket is be tudtuk mutatni a közönségnek.

*15.40-nél

Ars Sacra, 2008

Budapest, Központi Papnevelő Intézet, 2008. szeptember. A kiállításra a Szakrális Művészeti Hét keretében került sor. A Szeminárium folyosóján Landthaller Judit fotós és más neves művészek társaságában kerültek a képek bemutatásra. A keretezéshez váratlan anyagi támogatást kaptunk, így már méltó módon kerülhettek fel a képek a falakra. A rendezvény a sajtóban is visszhangot kapott, és sokan írtak elismerő szavakat a vendégkönyvbe. A visszajelzésekből egyértelművé vált, hogy jó útra léptünk… hogy ezzel a fajta grafikusi megközelítéssel, „rajzos evangelizációval” talán még több ember szívét megnyithatjuk a Jó Isten előtt.

A Szeminárium ablakfülkéi különös hangulatot adtak a képeknek...

A Művészeti Héten látogatható volt a Pálos Könyvtár is, így az érdeklődőknek talán több szempontból is maradandó élményt tudtunk nyújtani. A képen dr. Diós István atya ismerteti a vendégeknek a könyvtár történetét.

Kezdet

Az első kiállítás helyszíne Vácott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, 2007. októberében. Még nem voltak a képek bekeretezve, éppen csak kinyomtattuk, és rajzszöggel erősítettük fel őket a zsákvászonnal borított táblákra. Most, mikor ezt a blogot kezdjük írni és már sok szép, színvonalas eseményen vagyunk túl, kicsit furcsa nézni az ott készült fotókat… De a kis kiállítás egyszerűségében is nagyszerű volt – legalábbis megmutatta azt, hogy van érdeklődés az ilyen fajta megjelenés iránt, és segített nagyobb elképzelések megszületésében.

A képek között láthatóak voltak az "Élő szó" és az "Élő kövek" című hittankönyvek illusztrációi is. Azóta már a harmadik rész is megjelent, "Élő kenyér" címmel, mindhárom Fülöpné Erdő Mária munkája, a Szent István Társulat kiadásában.